Lábtoll-labdázás 
 

A labdajátékok csoportjába tartozó mozgalmas, látványos csapatjáték, amelynek célja, hogy a speciális – tollból készült – labda a szabályoknak megfelelően a háló felett úgy kerüljön át az ellenfél térfelére, hogy az ellenfél azt ne tudja visszaadni. A mérkőzéseket három – három játékos játssza 11.88 méter hosszú és 6.10 méter széles, középen a nőknél 150 cm, a férfiaknál 160 cm magas hálóval két térfélre osztott pályán.

A korábban csak edzésmódszerként játszott változatai – az egyéni és a páros játék – az utóbbi időben önálló versenyszámmá váltak.

A lábtoll-labdázás versenyeit a könnyű labda miatt általában teremben rendezik. Szélcsendes időben, enyhe szélben szabadban is jól játszható.

Olcsó sportág. Különösebb szerigénye nincs. Csak labda és háló szükséges hozzá. Bármilyen könnyű cipőben játszható.

A játékszabályok gyorsan elsajátíthatók. A játék alapszinten is szórakoztató. Férfiak és nők egyaránt játszhatják.

A versenyszerű játék sokoldalú képzést igényel. Gyorsaság, ügyesség, ruganyosság szükséges a jó játékhoz. Elsősorban lábbal játsszák. A háló feletti rúgások végrehajtásához sok nyújtó-lazító gimnasztikát kell végezniük a versenyzők

A lábtoll-labdázás Kínában, Vietnamban és még több ázsiai országban nagyon elterjedt sport-játék. A verseny formában is az ázsiaiak a legjobbak. A lábtoll-labdázás Európában, így Magyarországon is az 1990-es években terjedt el.

Ázsiában a lábtoll-labdázás ősi változatában: a művészi vagy zsonglőr lábtoll-labdázásban a résztvevők abban versenyeznek, hogy ki vagy melyik csapat tud különlegesebb rúgást vagy labdamegállítást bemutatni. Az egyénileg ill. csapatban bemutatott gyakorlatokat a műkorcsolyához vagy tornához hasonlóan pontozzák. Európában ilyen jellegű versenyt még nem rendeztek. A karate filmek némelyikében látható, hogy a játékot 4-5 fős csapatok kapura is játsszák.  
 

A sportág története 
 

A tollaslabdát, a legegyszerűbb labdát i.e. 1000 körül készítették Kínában. Valószínűleg még régebbi is a rá utaló első emlékeknél. Néhány tyúktollat szúrtak fadarabba, cink- vagy ólom lemezkébe, s már kész is volt a játék eszköze. A kínaiak eleinte szinte kizárólag lábbal tollaslabdáztak. A labda minél tovább levegőben tartása volt a cél. A lábtollas a labdarúgással is hasonlóságot mutat, ezért feltételezhető az is, hogy a csu-küh-ból fejlődött ki.

Később a játék a katonai felkészítés céljait szolgálta. Az ügyesség fejlesztésének és a reakcióidő csökkentésének egyik eszköze volt.

A történelmi bizonyítékok alapján a kínai Tang dinasztia korában (618-907) igen elterjedt játék volt. Ebben az időben a hivatalnokok, sőt még a tanárok és az irodalmárok is részt vettek a játékban. A rúgásoknak sok fajtája volt. Már nemcsak lábbal, hanem vállal, felsőtesttel, hassal is a levegőben lehetett tartani a labdát.

Ezt a lábbal játszott tollaslabdázást és különböző változatait a mai napig is több millióan űzik, elsősorban a Távol-Keleten. Több rokon sportág is ismert. A mozgásanyag, a rúgások hasonlóak. A különbség a labdák anyagában, alakjában van.

A Thaiföldön, Malaysiában elterjedt sepaktakraw gömb alakú, fonott labdája bambusznádból készül. Mongóliában a tiwit nemezlabdával játsszák.

Vietnamban da cáó talpát gumi darabokból, a bóbitáját kötöző zsinórból készítik. Tajvanon egy kis gumilabdába szúrják a tollakat. Rokon sportágak fellelhetők a világ más részein is. A skandináv országokban, Észak-Amerikában 4 vagy 8 színes bőrdarabból összevarrt, szemcsés anyaggal töltött, 5-6 cm átmérőjű kis labdával hacky sack-et vagy foot bag-et játszanak. A lábtoll-labdázást Kínában jianqiu-nak (tyentyo vagy dzsendzso), Angliában shuttlecock-nak, Németországban Federfussball-nak (tollfutball) nevezik. Magyarországon a lábtollas, lábtoll-labdázás honosodott meg. Korábbi leírások kínai tollasnak nevezték.

A nemrégiben előkerült dokumentumok szerint 1936-ban, a berlini olimpiára hoztak magukkal lábtoll-labdákat a kínaiak. Ennek az egyszeri alkalomnak azonban nem volt folytatása.

Európa számára a lábtoll-labdázást Peter von Rüden német mérnök fedezte fel újra az 1980-as évek végén kínai utazásai során. Csodálkozva látta, hogy reggelente a parkokban különböző életkorú – közöttük 60-70 éves emberek – valami számára ismeretlen játékot játszanak. Különleges rúgásokat, trükköket mutatnak be egy toll-labdával. A játék elbűvölte őt. Hazatérve egy ajándékba kapott labda segítségével fellelkesítette barátait és ismerőseit. Azóta Peter von Rüden a lábtoll-labdázás elterjesztésének szenteli életét. 1991. szeptember 1-jén megalakította az FFC Hagen-t, az első európai lábtoll-labda klubot. 1994. november 25-26-án Hagenban megrendezte az I. German Opent, amelyen már magyar csapatok is indultak. Peter von Rüden népszerűsítő munkája eredményeként több országban – Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Magyarország, Svájc – elkezdődött a lábtoll-labdázás. Lengyelországba, Romániába, Szerbiába és Szlovákiába már magyar közvetítéssel jutott el a játék.

Peter von Rüden 1992 márciusában az Utazás '92 kiállításon lábtoll-labda bemutatót tartott. Az általa hozott labdákkal kezdődött meg a magyarországi lábtoll-labdázás. Az első magyarországi versenyt 1993. május 29-én Csillebércen rendezték. 1993-94-ben meghívásos, baráti versenyek zajlottak, majd 1995. március 11-én öt egyesület Újszászon megalakította a Magyar Lábtoll-labda Szövetséget. A MLTSZ megalakítását követően megkezdődött a bajnoki rendszer megszervezése és a nemzetközi kapcsolatok építése. Országos bajnokságokat gyermek, serdülő, ifjúsági, felnőtt és szenior korcsoportokban rendeznek. 1996 óta minden évben Hungarian Open elnevezéssel nemzetközi verseny is szerepel a versenynaptárban. Az I. Magyar Nemzetközi Bajnokságon részt vett a kínai válogatott.

2000 óta a bajnoki rendszer mellett diákolimpiai bajnokság is népszerűsíti a lábtoll-labdázást a fiatal korosztályok körében.

A Magyar Lábtoll-labda Szövetség 1999-ben résztvett a Nemzetközi Lábtoll-labda Szövetség (ISF) és 2003-ban az Európai Lábtoll-labda Szövetség (SFE) megalapításában.

2000-ben Magyarország Újszászon rendezte az első lábtoll-labda világbajnokságot. 2001-ben Wuxi (Kína), 2002-ben Hagen (Németország), 2005-ben Guangzhou (Kína), 2007-ben ismét Magyarország (Szolnok) volt a világbajnokság helyszíne. Az országok közötti pontversenyben valamennyi VB-én Vietnam, Kína, Magyarország volt a sorrend.

2003-ban Bochum (Németország), 2005-ben Újszász (Magyarország), 2008-ban Királyhalom (Szerbia) volt az Európa-bajnokság helyszíne. A lehetséges hét Európa-bajnoki címből 2003-ban hatot, 2005-ben hetet, 2008-ban hatot szereztek meg a magyar versenyzők. 
 
 
 

A legfontosabb versenyszabályok 
 

Labda: A speciális, 15 gramm súlyú labda négy db 15 cm-es libatollból /amely különböző színekre - piros, sárga, kék, zöld - festhető/ és egy 4 cm átmérőjű kerek gumitalpból áll. A gumitalp alja és teteje között 5-7 db papírkorong biztosítja a labda rugózását és egyenletes repülését. 

Játéktér: A versenypálya 11,88 méter hosszú és 6,10 méter széles. /A tollaslabda pálya lábtoll-labdázásra is használható/ A pályát négy centiméter széles vonalak határolják. A vonalak a pálya részei. A középvonaltól mindkét irányban 2 méterre futnak a korlátozó vonalak, amelyeken belülről fejjel tilos átjuttatni a labdát a másik térfélre.

Az alapvonal középpontjától mindkét oldalon 1-1 méterre felrajzolt rövid vonalak jelölik ki az adogató térfelet.  

Háló: 7 méter hosszú és 76 cm széles, szemei 2x2 cm méretűek. A háló magassága férfiaknál 160 cm, nőknél 150 cm. Játék közben tilos megérinteni, alatta ill. felette az ellenfél térfelére bármely testrésszel átnyúlni. 

Csapatok: Egy versenycsapat 6 játékosból áll. Közülük egy időben hárman játszanak. A játék során a játékosok bármikor cserélhetők.  

A játékosok helyzete: A csapatok játékosai háromszög alakban állnak fel. Két játékos a háló közelében egymástól 2 méter távolságra, egy játékos a hátsó térfélen ill. adogatásnál az adogató térfélen áll. A kötött sorrend csak az adogatáskor ill. az adogatás fogadásakor kötelező. Az adogatás elrúgásának pillanatában minden játékos helyet változtathat. 

A játék kezdete: Az adogató játékos az adogatótérfélen áll és a labdát lábbal az ellenfél térfelére rúgja. Rossz az adogatás, ha az adogató játékos a vonalra ill. játéktérre lép, vagy ha az adogatás hálót vagy más akadályt érint.  

Labdaérintés: Egy csapat mielőtt a labdát az ellenfél térfelére juttatja, a saját térfelén maximum négyszer érintheti. A negyedik érintésnek a másik térfélre való átjuttatásra kell irányulnia. A négy érintésen belül egy játékos egymás után kétszer érintheti, rúghatja a labdát. A labdát játék közben tilos kézzel vagy karral érinteni. Minden más testrész használata megengedett. A páros játékban szintén négy érintés engedélyezett, az egyéniben csak kettő.  

Sorrend: Az adogatás jogának elnyerésekor az adogató csapat játékosai az óramutató járásának megfelelően egy hellyel váltják helyzetüket /forgás/. Párosban felváltva adogatnak a párosok tagjai. A térfelükön bárhol állhatnak. 

Időkérés: Minden csapat minden játszmában kétszer kérhet időt. Az időkérés időtartama 30 másodperc. Az időkérés ideje alatt a csapattagok nem hagyhatják el a pályát.  

A mérkőzések számolása: A mérkőzések két nyert játszmáig tartanak. A játszmák 21 pontosak. Gyorsított számolás. Minden labdamenet ponttal fejeződik be. Ha az adogató csapat (játékos) hibázik, a pont a fogadóé és át kell adni az adogatás jogát is a másik csapatnak (játékosnak). A játszmát két pont különbséggel kell megnyerni. 20-20-tól váltott adogatással kell elérni a két pont különbséget.