2000-ben megalakult az első szakszövetség, majd a jogszabályi rendelkezések változása miatt évekig sportszövetségbe tömörült egyesületek próbálták biztonságossá tenni e versenyformát. Az új dolgok gyakran elvesznek a jogi útvesztőkben, így hivatalosan 2006. február 15.-én vált önálló sportággá Magyarországon. Ettől kezdve egyre színvonalasabb és biztonságosabb rendezvények kerültek megtartásra a különböző alkalmas repülőtereken. A sportág töretlenül haladt előre a fejlődés útján. 2008-ban már sajátkezdeményezésű EB-t indított a szövetség East European Street Legal Challenge néven, mely versenyrendszerhez mára több külföldi ország is becsatlakozott helyszínként, rendezőként.

A járművek, versenyzők is megváltoztak az idő során. A hobbit felváltotta a sportág iránti rajongás, az ország több területén klubok, egyesületek alakultak, melyek rendszeresen részt vesznek az éves bajnokságban. A professzionális szintre fejlődött versenyzőkből 2008-ban a szövetség összeállította az Első Nemzeti Válogatottat, mely a szűkös anyagiak ellenére tisztességgel megállta a helyét. Történelmet írt a három kiemelkedő versenyző (Ács András, Szász Csaba, Varga Péter), akik az Első Válogatott tagjai lettek. Ott voltak a kezdeteknél, időt – energiát nem sajnálva mutattak követendő példát az újabb és újabb sportolóknak. 

A sportág leírása

A gyorsulási versenyzés két jármű közötti egyenes pályán történő versenyzés, ahol a teljesítendő táv szabott. A világszerte elfogadott standardok negyed vagy nyolcad mérföld. A célvonalon elsőként áthaladó jármű a győztes. 

Egy gyorsulási rendezvény hasonlóan épül fel, mint egy labdarúgó bajnokság – egy-egy forduló több, két jármű közti futamból áll. A versenyzőket kategóriákba sorolják (járműveik alapján), melyek speciális előírásai határozzák meg, hogy ki melyik kategóriában indulhat.  

A futamok indítását automatika végzi – ezt nevezik „karácsonyfának” – mely több, különböző színű lámpából áll. Professzionális versenyeken a startot jelző zöld fény kigyulladása előtt 0,4 másodperccel a borostyánszínű lámpák. Ha egy versenyző a zöld jelzés előtt átlépi a startvonalat, azt piros fény felvillanása jelzi. Ez hamis, vagy hibás rajtot jelent és a szabálysértő azonnali kizárását vonja maga után.  

A lassabb reakció idő és alacsonyabb végsebesség nem egyenlő a verseny elvesztésével, mint ahogy az is megtörténhet, hogy a gyorsabban „kapcsoló”, de alacsonyabb teljesítményű járművet vezető versenyző győz.  

A legtöbb (professzionális) versenykategória handicap rendszerben működik, ami lehetővé teszi, hogy valóban a versenyzők képességei döntsék el a versenyt. Az előfutamok során a lassúbb jármű annyi előnyt kap, amennyi a járművek mért ideje közötti különbség – ezt az ún. teljesítmény becslés/előrejelzés alapján határozzák meg (a mért idő és a végsebesség függvényében). 

Általában a célvonalon elsőként áthaladó versenyző nyer. Megtörténhet azonban, hogy az előnnyel induló versenyző jobban teljesít, mint az a teljesítmény előrejelzés alapján várható volt; ilyenkor „breakout” (kitörés) történik, ami azonnali kizárással jár (mivel csalást feltételez). Ha mindkét versenyző breakout-ol, akkor a becsült teljesítményhez közelebb teljesítő nyer – ez a kettős vagy dupla breakout. Más esetekben, mint pl. a hamis rajt, a középvonal vagy a külső korlátokkal (alapvonalakkal) való ütközés, kizárás történik.  

A mért idő (legjobb idők) és végsebesség kategóriánkénti világrekordjait az IHRA jegyzi be, melynek előírásai megkövetelik, hogy minden egyes csúcsot – legyen szó időcsúcsról vagy sebesség rekordról –egy, ugyanazon a versenyen elért, 1%-on belüli eredménnyel igazoljanak. Amennyiben a versenyző erre nem képes, a rekord nem válhat hivatalossá. Ez történt pl. 1997-ben a Norwalk Versenyparkban, a Prolong Super Kenőanyagok/Ohio Lottó Világselejtezők során Paul Romine-nal: 4, 709-es időt futott az IHRA Top Fuel kategóriában, nem tudta még azon a versenyen 1%-on belüli eltéréssel megismételni, így nem is ő az adott kategória időrekordjának birtokosa.