Az eredeti ötlet szerint olyan vadonatúj légi versenyt kellett kidolgozni, amely még a világ legkiválóbb pilótáinak a képességeit is próbára teszi. A Red Bull égi vetélkedést akart, de olyat, amelyben a puszta sebességen túl a pontosság és az ügyesség dominál. Hamarosan megszületett a válasz: olyan speciális kialakítású akadálypályát kell építeni, amelyen a pilóták eszeveszett sebességgel száguldanak végig.

A gyorsuláskor vagy lassuláskor bekövetkező erőhatásokat nevezi a köznyelv G-értéknek, mértékét ugyanis a földi gravitációs gyorsulást (g=9.81^m/_s2) mint egységet alapul véve határozzák meg. Ez lehet lieáris gyorsulás, tehát sebesség növelésből, vagy lassításból eredő gyorsulás, ezeknek hatásvonala a haladási iránnyal párhuzamos. Értéke az F=m×a képlettel számítható, ahol F a testre ható erő, m a test tömege a pedig a gyorsulás. A repülésben sokkal nagyobbak az irányváltoztatáskor fellépő gyorsulásértékek. A legtöbb műrepülő manőver esetén nagy, 3 és 8g közötti gyorsulás jelentkezik.

Az akadálypárok 20 méter magasak és az egyes párok közti távolság hozzávetőlegesen 10-14 méter.

Ez a fajta légi sportág csak a legbátrabbaknak való, hiszen ez a legveszélyesebb. A BASE szó a "buildings", "antenna tower", "span", "earth" szavak kezdőbetűiből áll, hiszen az ugrók épületekről, adótornyokról, hidakról, földről ugranak le. Viszonylag alacsony magasságról ugranak, ezért mihamarabb kell az ejtőernyőjét kinyitnia annak, aki ilyen ugrásra vállalkozik. A BASE-ugrás 1978- ban kezdődött, amikor a 915 méter magas El Capitan szikláról ugrott le pár vakmerő ejtőernyős. Azonban a BASE-ugrás gyakorlása nem a legegyszerűbb. Az Egyesült Államokban büntetendő cselekménynek számít. Vannak olyan országok, ahol ugrálhatnak kedvükre a sportolók. Pl: Franciaország, Brazília, Norvégia. Persze Magyarország sem egy tipikus ugróhely. Képzeljétek el, hogy mi lenne, ha valaki a Lánchídról próbálna dobni egy hátast. Nem sikerülne neki. Vajon miért? Azért, mert ideje sem lenne kinyitni az ernyőjét, nem beszélve arról, hogy előbb vagy utóbb megérkeznének a rend szigorú őrei. No meg nem mindegy, hogy az ember gyerekét profi sportolónak vagy öngyilkosjelöltnek nézik. Merthogy aki ugrálgatni szeretne, annak előtte minimum 100 ejtőernyős ugrást kell végrehajtani. Ez nem azt jelenti, hogy Mary Poppins nyomdokait követve esernyővel ugrik ki az első emeletről. Ehhez a sporthoz lelki és fizikai rátermettség szükséges. Igaz ez Marynek is megvolt, de ő azért mégsem volt extrém sportoló. Tehát ha valaki még ezek után is ezt a sportot szeretné űzni, akkor ugorjon minimum 100-szor aztán ugorjon el a fent említett helyek valamelyikére!

A barlangászat egy olyan tevékenység, amely során be lehet hatolni a Föld felszíne alá, és új területeket lehet felfedezni vele. Erősíti a fizikumot, és – mivel csoportos tevékenység, ami nehéz körülmények között zajlik – kiváló csapatszellem-erősítő dolog is egyben. Napjainkban az extrém sportok közé sorolják. Magyarországon egymásra épülő, több szintes képzési rendszert dolgoztak ki a barlangászok felkészítésére:

Ezek a lent tartózkodások akár több napig is eltarthatnak, ami azt jelenti, hogy nagy mennyiségű felszerelést, ételt-italt, tartalék ruhát, akkumulátort kell leszállítani a föld alá. A barlangban alkalmi pihenő- és alvóhelyeket kell létre hozni, ezeket „bivak”-nak hívják.

Barlangász tízparancsolat

• Minden barlangi leszállás előtt alá kell írni egy jelenléti ívet, amit egy elérhető helyen kell hagyni idő megkötéssel
• Működőképes óra nélkül tilos megkezdeni a barlangi túrát, lehetőleg mindenkinél legyen óra
• Legalább 3 főnek kell lemennie lakott terület alatt, távoli nehezen megközelíthető helyen 5 fő a minimális létszám
• A csapatban legalább egy tapasztalt barlangásznak lennie kell
• A csapat egyik tagjának tisztában kell lennie a riasztási módokkal, rendelkeznie kell elsősegéllyel és izolációs fóliával
• Csak jó minőségű és jól karbantartott felszereléseket használjunk
• Simára kopott talpú lábbeli viselése életveszélyes
• A sisak "Y" állszíjas legyen, hogy ne csússzon előre-hátra
• Hosszabb túrára tartalék ennivalót és innivalót kell vinni
• A kötél végére mindig kötni kell csomót

Manapság a szikla- és falmászás tömegsporttá nőtte ki magát Magyarországon is. Manapság egyre több embernek van igénye rá, hogy szabadidejét olyan dologgal töltse, ami nem csak fizikai kihívás, de mentális próbatételt is jelent.

A kötélugrás, (ismertebben: Bungee Jumping) egy olyan sport, ahol egy rugalmas kötél segítségével leugranak, és zuhannak a föld felé ahol is a kötél visszahúz. Ugrási helyek közé tartoznak főként hidak, daruk, helikopterek vagy repülőgépek. Az ugrási sebesség nagyon gyors, több mint 100km/h-el is zuhanhatnak. A világ legmagasabb állandó ugrási helyén 4-5 mp-be kerül megtenni a 216m

A vadvizi túrázás egyik legizgalmasabb formája a canyoning. A résztvevők túravezetővel neoprén ruhában egy természet vájta csúszdán ereszkednek le csúszkálva, ugrálva a hegyi patak medrében. Több nehézségi fokú "pálya" is van, nem kell előképzettség.

Szemben a vadvízi úszással (hydrospeed) vagy a kenuval, itt nincsenek kormányzáshoz, irányításhoz megtanulható nehéz mozdulatok, hiszen itt minden sporteszköz nélkül, magadban vágsz neki a kalandnak. Felszerelésed, melyet a túravezetők fognak számodra kiosztani, a következő darabokból áll: öt milliméteres neoprén anyagból készült kantáros nadrág térdvédővel
- ugyanebből az anyagból készült kabát
- szintén neoprén cipő

Mivel ennek a típusú anyagnak az a tulajdonsága, hogy ha vizes, melegít (ez kicsit viccesen hangzik), mindenképpen jónak kell lennie méretben -a canyoningra alkalmas vadvízi patakok vize sokszor még a 6-8 C fokot sem éri el, így megfelelő védelemre van szükséged a hideg ellen. A ruha amit magadon viselsz, teljes mértékben átereszti a vizet, így amint először a vízbe jutsz, természetesen csuromvizes leszel. Semmi pánik: pont ez a lényeg. Ilyenkor a víz, amely a ruhádon belülre jutott, azon a leheletvékony résen fog szaladgálni, amely a bőröd és a ruha között maradt. Még mindig nincs ok aggodalomra, hiszen te egy aktív sportot végzel, eszerint folyamatosan mozgásban vagy. A testedből kiáramló hő felmelegíti a ruha alatti réteget, amelynek egy része a ruhán belül marad, ezért biztosított a meleg, kényelmes érzés - miközben a halak libabőrösen próbálnak valami védett helyre menekülni a hideg elől.

Minden egyes vízesésnél a túravezetőd fogja elmondani, hogy az adott helyen csúszni vagy ugrani kell-e. A víz több ezer éves munkája olyan simára koptatta a sziklákat, hogy az ember csak ráül és kényelmesen lecsúszik a sima felületen, bele a kicsi tóba, melyet minden vízesés kiváj magának. Ezek a tavacskák 3-4 m hosszúak, mélységük pedig változhat 1 métertől akár több méteresig is. így nem kell félned, hogy esetleg megütheted magad valahol, hacsak nem szánt szándékkal rugdosod az ártatlan sziklákat. Ott, ahol a kő még nem olyan sima, egyszerűen kiállunk a sziklapárkányra és mindenki leugrik a kis tóba. Nem kell megijedni: ezek az ugrások legfeljebb 2-3 méteresek. Gyerekjáték az egész! Már csak azért is, mivel a felszerelésünk olyan vastag, hogy szinte nem is érzed a vízbecsapódást. Némely túrán az is előfordulhat, hogy hosszú, egyenetlen vízesésen kötélen engednek le a vezetők. Ilyenkor kapsz egy beülőt, melyre ráhurkolják a kötelet, és szép lassan leeresztenek, miközben a vízsugár dobol a sisakon.

Ugyanúgy, ahol a síelésnél vagy a vadvízi evezésnél, a canyoningban is vannak különböző erősségű pályák. Nehezebbnek számít az, ahol hosszabb, 15-20 méteres csúszdák, ugrások vannak, ahol nagyobb a víztömeg, amely folyamatosan lezúdul vagy az, amelyből nem lehet bármikor kiszállni, mert a szurdok egészét meredek sziklafalak övezik, melyben egyáltalán nincs lapos, erdős rész.

Ezekre a túrákra csak tapasztalt utasokat visznek, és ott számolni kell azzal, hogy az elején kötéllel beeresztenek, majd a végén kötéllel kihúznak a canyonból. így menet közben nem tudod otthagyni a túrát, ha mondjuk sürgős hívásod érkezik. Mindenesetre az átlagos testalkattal és kondícióval rendelkező túrázóknak ajánlott szurdoktúrák is egészen biztosan életre szóló élményt jelentenek majd.
 

Vannak, akiknek a búvárkodáshoz nincs szükségük palackra - ők a szabadtüdős búvárok. A freediving sportot hobbiként űzők a szabadon úszkálást élvezik, a sport profijai viszont sokszor az emberi teljesítőképesség határait ostromolják rekordkísérleteik során. Ehhez a sporthoz nem igazán különleges testi adottságok kellenek, sokkal inkább az agyban dől el a siker.

Csak viszonyításként: a légzés során nyugalmi körülmények között egy átlagember egy levegővételkor 500 ml levegőt lélegez be, percenként mintegy 14-16 alkalommal, így a légzési perctérfogata (VE) körübelül 8 liter.
A világ legnagyobb szabadtüdős merülői (mint például Herbert Nitsch) egy levegővétellel akár 10 liter levegőt is képesek belélegezni.

Az, hogy ki milyen eredményes szabadtüdős sportoló lesz, részben testi adottságaitól, részben edzéseitől függ.
A légzési munkában ugyanis szerepet játszik a tüdő tágulékonysága, amely a tüdőszövet rugalmas rostjainak és a léghólyagocskáknak az állapotától függ - ez pedig testi adottság.
A folyamatos edzésekkel azonban növelhető a víz alatt töltött idő.
Mint azt Szabolcs elmondta: ha valaki egy évig folyamatosan, szakszerűen edz, akkor akár több perccel is megnövelheti a víz alatt, egy levegővel lent töltött idejét.

Az egyik legnagyobb freedivingos, Tom Sietas másodpercek híján 9 percig bírja egy levegővel a víz alatt.

GYORSULÁS

A gyorsulás hódító divatként a 90-es években jelent meg hazánkban. A fiatalok közt oly népszerű, amerikai gyökerű versenyzés a 90.-es években indult hódító útjára Európában. Magyarországon először éjszaka a közutakon, majd később szervezettebb körülmények között, zárt területen elégítették ki a fiatalok a sebességvágyukat. 1998-tól megjelentek az első egyesületek, melyek már szervezett körülmények között rendeztek versenyeket. 2000-ben megalakult az első szakszövetség, majd a jogszabályi rendelkezések változása miatt évekig sportszövetségbe tömörült egyesületek próbálták biztonságossá tenni e versenyformát. Az új dolgok gyakran elvesznek a jogi útvesztőkben, így hivatalosan 2006. február 15.-én vált önálló sportággá Magyarországon. Ettől kezdve egyre színvonalasabb és biztonságosabb rendezvények kerültek megtartásra a különböző alkalmas repülőtereken. A sportág töretlenül haladt előre a fejlődés útján. 2008-ban már sajátkezdeményezésű EB-t indított a szövetség East European Street Legal Challenge néven, mely versenyrendszerhez mára több külföldi ország is becsatlakozott helyszínként, rendezőként. A járművek, versenyzők is megváltoztak az idő során. A hobbit felváltotta a sportág iránti rajongás, az ország több területén klubok, egyesületek alakultak, melyek rendszeresen részt vesznek az éves bajnokságban. A professzionális szintre fejlődött versenyzőkből 2008-ban a szövetség összeállította az Első Nemzeti Válogatottat, mely a szűkös anyagiak ellenére tisztességgel megállta a helyét. Történelmet írt a három kiemelkedő versenyző (Ács András, Szász Csaba, Varga Péter), akik az Első Válogatott tagjai lettek. Ott voltak a kezdeteknél, időt – energiát nem sajnálva mutattak követendő példát az újabb és újabb sportolóknak.

A gyorsulási versenyzés két jármű közötti egyenes pályán történő versenyzés, ahol a teljesítendő táv szabott. A világszerte elfogadott standardok negyed vagy nyolcad mérföld. A célvonalon elsőként áthaladó jármű a győztes. 

Egy gyorsulási rendezvény hasonlóan épül fel, mint egy labdarúgó bajnokság – egy-egy forduló több, két jármű közti futamból áll. A versenyzőket kategóriákba sorolják (járműveik alapján), melyek speciális előírásai határozzák meg, hogy ki melyik kategóriában indulhat.  

A futamok indítását automatika végzi – ezt nevezik „karácsonyfának” – mely több, különböző színű lámpából áll. Professzionális versenyeken a startot jelző zöld fény kigyulladása előtt 0,4 másodperccel a borostyánszínű lámpák. Ha egy versenyző a zöld jelzés előtt átlépi a startvonalat, azt piros fény felvillanása jelzi. Ez hamis, vagy hibás rajtot jelent és a szabálysértő azonnali kizárását vonja maga után.  

A lassabb reakció idő és alacsonyabb végsebesség nem egyenlő a verseny elvesztésével, mint ahogy az is megtörténhet, hogy a gyorsabban „kapcsoló”, de alacsonyabb teljesítményű járművet vezető versenyző győz.  

A legtöbb (professzionális) versenykategória handicap rendszerben működik, ami lehetővé teszi, hogy valóban a versenyzők képességei döntsék el a versenyt. Az előfutamok során a lassúbb jármű annyi előnyt kap, amennyi a járművek mért ideje közötti különbség – ezt az ún. teljesítmény becslés/előrejelzés alapján határozzák meg (a mért idő és a végsebesség függvényében). 

Általában a célvonalon elsőként áthaladó versenyző nyer. Megtörténhet azonban, hogy az előnnyel induló versenyző jobban teljesít, mint az a teljesítmény előrejelzés alapján várható volt; ilyenkor „breakout” (kitörés) történik, ami azonnali kizárással jár (mivel csalást feltételez). Ha mindkét versenyző breakout-ol, akkor a becsült teljesítményhez közelebb teljesítő nyer – ez a kettős vagy dupla breakout. Más esetekben, mint pl. a hamis rajt, a középvonal vagy a külső korlátokkal (alapvonalakkal) való ütközés, kizárás történik.  

A mért idő (legjobb idők) és végsebesség kategóriánkénti világrekordjait az IHRA jegyzi be, melynek előírásai megkövetelik, hogy minden egyes csúcsot – legyen szó időcsúcsról vagy sebesség rekordról –egy, ugyanazon a versenyen elért, 1%-on belüli eredménnyel igazoljanak. Amennyiben a versenyző erre nem képes, a rekord nem válhat hivatalossá. Ez történt pl. 1997-ben a Norwalk Versenyparkban, a Prolong Super Kenőanyagok/Ohio Lottó Világselejtezők során Paul Romine-nal: 4, 709-es időt futott az IHRA Top Fuel kategóriában, nem tudta még azon a versenyen 1%-on belüli eltéréssel megismételni, így nem is ő az adott kategória időrekordjának birtokosa.

Milyen is a jégvitorlás? Van neki egy normális árbóca, vitorlája, mint a hajókon, és van persze van bum-ja is. Tőkesúlya viszont bármilyen hihetetlen is, nincs, helyette úgy van kialakítva a szerkezet, hogy a stabilitását a háromszög alakban elhelyezett élek adják. Ezeknek az éleknek a hossza elsősorban a vitorlás méretétől függ, anyaguk pedig fa és bronz. A hagyományos értelemben vett hajóteste sincs, az egész egy geometriai szerkezet inkább, minimális súlyra és maximális stabilitásra kihegyezve, egy ülésre alkalmas résszel a test hátsó részén. Létezik egy- és kétszemélyes változata is, de az utóbbi már-már unikumnak számít.

Az egyszemélyes változattal a csúcssebesség 207 km/h, amennyivel még kocsival menni is csokis. Nagyon jópofa látvány, ahogy ezek a kis "törpicsekek" döntött vitorlával ezerrel fel-le rohannak a jégen. Azt hiszem halálfélelmem lenne rajtuk.

A jégvitorlázás - bármennyire is nagy élmény - Magyarországon ritka kedvtelésnek számít. Ritka, mégpedig nem csupán azért, mert tábora viszonylag kicsiny, hanem azért is, mert tavaink jege nem minden évben alkalmas gyakorlásához. A Balatonon az elmúlt télen ugyan a jég megfelelő volt a jégvitorlázáshoz, azonban korábban több esztendőn keresztül nem hízott meg eléggé. Amikor aztán megfelelő a vastagság - úgy 20 cm-es - versenyeket is rendeznek.

Ilyen tempónál a hideg is harap, a könny az arcra fagy, a lábfejet pedig - versenyeken legalábbis - csak a futóknál megszokott szöges cipő melegíti. A legnagyobb veszélyforrás persze - mint az extrém sportoknál általában - az önkontroll hiánya, amely ütközésekhez vezethet.

Rendkívül biztonságos és a paintballnál modernebb játék élményét nyújtja! Infravörös jelkibocsátás, holografikus irányzék, gránát, orvos, GPS és rádiók!

Bárhol játszható! Nem lő ki lövedéket, nem fáj, nem szennyez. 8-88 éves korig különféle környezetben élvezhetik a játékosok.

Kiépített pályák: a csillebérci erdőben és a budafoki barlangban.

A Lasertag (magyarul lézercsata, lézerharc) egy új csapatjáték, amely fejleszti a stratégiai gondolkodást, a vezetői készségeket, a csapatmunkát, mindezt jó levegőn, élménydús környezetben. A Lasertag a gyerekkorunkból jól ismert kidobós, számháború és bújócska keveréke, csak éppen sokkal kihívóbb, életszerűbb és kifinomultabb formában. A Lasertaget lehet akár kültéren (outdoor) akár beltéren (indoor) játszani: erdőben, barlangban, parkban, laktanyában, nyílt terepen; elhagyott házakban, szállodák, panziók kertjeiben; sőt akár egy hétköznapi irodaházban is. A Lasertag szélsebesen hódítja a világot hiszen ötvözi a paintball, az airsoft és a régebbi beltéri lézerjátékok valamennyi előnyét.

A Lasertag a laser (lézer) és a tag(megjelölni) angol szavakból tevődik össze. Közelítő jelentése: lézerrel megjelölni, célba lőni. A lézercsata, lézerharc mind a lasertag fantázia nevei, a világon a Lasertag kifejezés terjedt el. Hasonlóképpen, a lézerpuska és a lézerfegyver között sincs különbség.

A Lasertag-ot általában két csapat játssza. A játékosoknak különböző terepen és szituációkban kell győzniük. Minden játékos kap egy lézerpuskát, valamint egy sapkát, amelyen három szenzor helyezkedik el. A szenzorok lehetővé teszik, hogy a játékos minden irányból ‘befogható’ legyen.

A Lasertag általában egy 4 óra hosszan tartó játéksorozat változatos feladatokkal. Ez alatt az idő alatt 5-30 perces játékokat játszanak a csapatok különböző terepen, különböző szituációban. A számos variációban egy dolog közös: az, hogy mindenki jól érezze magát, csapatban dolgozzon, mozogjon, sportoljon.

Amikor elkezdődik a játék, mindenkinek felszökik az adrenalinszintje, és minden játékos csak egy dologra tud gondolni: a győzelem édes ízére!

A terepgördeszkázás még gyerekcipőben jár az extrém sportok között. Mint sok nem mindennapi sport, ez is kiegészítő sportágként született. A hódeszkások azért találták ki, hogy nyáron is tudjanak edzeni a hegyekben.

A Colorado Springsben működő Mountainboard Company bejegyzett márkaneve a Mountainboard. A társaság tulajdonosai, a sportszer megalkotói is egyben: Patrick McConnell és Jason Lee. Találmányuk akkora sikert aratott, hogy alig győzték a megrendeléseket teljesíteni. Egy új sportágat és új üzletágat teremtettek meg. A zseniális ötlet nem csak az ő agyukból pattant ki, hanem kb. egy időben ezzel az ausztrál John Miln is megalkotta a saját terepgördeszkáját: ez az Outback Mountainboard. Az ausztrál "testvér" mindössze három keréken gurul. A két első kereke kormányozható és fékkel is rendelkezik.

Abban mindkettő megegyezik, hogy úgy kell kormányozni, mint a hagyományos gördeszkát: a kívánt irányba kell dönteni a deszka felszínét. A terepgördeszkások kemény talajon teljesen felfújt kerekekkel száguldoznak, míg laza felületen bütykös abroncsokat használnak. A terepgördeszka stabil és jól irányítható kellő gyakorlattal rendelkezők számára. Az Outback csak egy fajtát gyárt, míg amerikai vetélytársa többet. Különböző méretekben kaphatók a deszkák. A rövidebb hosszúságú deszka az akrobaták számára, és a hosszabbak pedig a gyorsasági versenyzők részére készülnek.

Az első versenyeket még csak 1997-ben kezdték szervezni, így egy viszonylag új sportról beszélhetünk!

A parkour olyan akadályfutást jelent, amelynek során a versenyzőknek (francia eredetű szóval: traceur) különböző természetes, vagy épített akadályokon kell átjutnia, a legmegfelelőbb módon. Művelője a traceur (a szó a szűz hóban új nyomot hagyó síelőt jelent). Jellemzője a kecsesség és a szerénység és nem a nyers erő. Akár a küzdősportokban, itt is szükség van önfegyelemre, a saját képességek maradéktalan felmérésére és a félelem leküzdésére.

A le parkour, vagy egyszerűen csak parkour elnevezésű utcai extrém sport ’feltalálójaként’ általában a francia David Belle-t, David édesapját és Sebastian Foucan-t szokás emlegetni. Az 1980-as évek vége felé David, -akinek édesapja hivatásos katona volt-, egy olyan sport magvait vetette el, amely nem sokkal később nemzetközi méreteket öltött. A fiatal Belle-t határtalan szabadság szeretete vitte ki az erdőbe, ahol naphosszat fejlesztette atlétikai képességeit. Amikor apja úgy döntött, Párizs egyik külvárosába költöznek, Davidnek azonnal igazodnia kellett a városi környezethez. Belle néhány évvel később találkozott Sebastien Foucan-nal (gyakorlatilag ők hárman ’találták ki’ a parkourt) és még néhány más fiatallal együtt megalapították a Yamakasi klánt.

Rafting, más néven vadvízi evezés.

A sárkányrepülő a siklórepülő légi járművek egy típusa. Két fajtája van: vitorlázó sárkányrepülő (gyalogsárkány), és motoros sárkányrepülő.

Siklóernyő: Merev tartást biztosító elemektől megfosztott hordozó felületű, hajtómű nélküli repülő szerkezet.

Más példa Yves Rossi svájci feltaláló, aki minirakétájával egyelőre nem tud sem fel- sem leszállni, ezért repülőgéppel viteti fel magát kb. 4000 méter magasba. Ott kiugrik a gépből, szabadesésben ér le 2500 méterre, ahol 5-10 percet repül Supermanhez hasonlóan a kb. 3 méter fesztávolságú, összecsukható szárnyak alá rögzített minirakéták segítségével, majd siklóernyővel ereszkedik le a földre

A furcsa történet Amerikában kezdődött, ahol a 60-as évek elején már javában tombolt a gördeszka- és szörfőrület, amely kitermelte rajongóinak fanatikus táborát. De hát mit csinálhattak ezek a szegény fanatikusok a hideg telek idején? Voltak akik unatkoztak, voltak akik gördeszkáztak, és néhányan a fejüket is használták a jéghideg utcákon.

A régi (ISF) és új (FIS) szövetség között végsőkig feszült a húr, de az Olimpiai tagság és a hatalmi erőviszonyok eldöntötték a vitát. A nagy hal lassan elfogyasztja a kis halacskát. Szomorú. Persze az átlag ember a harcból semmit nem érez, hacsak annyit nem hogy az úgynevezett sípályákon évről-évre egyre több deszkás csúszkál lefelé. Ami most már odáig fajult, hogy nagyon sok helyen a síző érzi magát kisebbségben. Hogy mi lesz a folytatás?? Válasz nincs, csak sejthetjük a jövőt. Rengeteg elégedetten mosolygó arc a lift záráskor és a parkolóban kocsinak támaszkodva kajánul ott figyel a hótól csepegő varázslatos deszka!!!!

A hullámlovaglás egy igen régi sport, első Európai írásos említést Cook kapitány naplójában található, melyben a Hawaii szigeteki bennszülöttek furcsa szórakozásáról ír, mindezt az 1700-as évek vége felén tette, feltételezhető, hogy a hawaii emberek már jóval korábban űzték ezt a kellemes sportot.

A széllel hajtott szörfdeszka ötlete ehhez képest egészen friss, először Jim Drake és barátja fejében merült fel 1962 tavaszán, Kaliforniában. Az eredeti ötlet inkább a kitesurfhoz volt hasonló, hiszen a szörfdeszkát egy nagyobb méretű sárkánnyal (ernyővel) hajtotta volna a feltaláló. Eljött aztán 1967, mikor a tervekből egy működőképes vízi jármű, az álmokból tettek lettek, Jim Drake megtette első métereit egy háromszög alakú vitorlával felszerelt szörffel a jamaica bay vízén.

Igen termékeny időszak volt ez a – nyugodtan mondhatjuk – feltaláló életében, hiszen a „polgári” foglalkozása szerint repülőmérnök Jim Drake és az általa vezetett csapat ekkor fejlesztette ki a mai napig abszolút sebességi rekordot tartó rakétahajtású repülőgépet, az X-15-öt is.

A szörf építésében akkor még barátja – Hoyle Sweitzer is sokat segédkezett. A széllovaglás széles körben való elterjesztése, a találmányhoz kapcsolódó üzleti vállalkozás az ő nevéhez fűződik. Az egykori jóbarátok később éveken keresztül pereskedtek, hiszen Hoyle Sweitzer szabadalmaztatta a találmányt és ezért kizárólag őt illette minden a termék eladásából származó bevétel.

A szörf feltalálásának 40. évfordulója 2007. május 21-én volt. A két perben álló fél mára már kibékültek és még mindketten vízre szállnak, hogy húzzanak 1-2 takkot a szörfjükkel, melynek feltalálása illetve népszerűsítése az ő nevükhöz fűződik.

A 80-as évek elején a houstoni fiatal srác maga mögött hagyta a tengerpartot és a hullámokat, és Austinba ment, hogy a felsőfokú tanulmányait elkezdje.

A wakeboardon belül egy új stílus a wakekite, amikor a motorcsónak után kötött kötélen még egy ernyő is van, aminek köszönhetően sokkal nagyobbakat lehet repülni, mint korábban.

A ZORB a legújabb extrém sporteszköz, egyenesen a bungee jumping és a jet-boating hazájából, Új Zélandról.
A ZORB gömbölyű, hatalmas - Te beszállsz, a ZORB pedig gurul és vele együtt gurulsz Te is.

A több mint három méteres külső gömb kötelekkel csatlakozik a belsőhöz, ebbe egy nyíláson keresztül jutsz be. Az óvatosabb használókat hevederrel rögzítjük, aki nedvesen szereti, néhány vödör vízzel látjuk el, a sportos zorbonauták pedig akár futhatnak is benne - a lényeg, a ZORB lejtőn gurul és egyre gyorsulva rendesen megtekeri utasait. A két gömb között 10 m3 levegő, a gömb minden pontján 70 centis légpárna óvja a zorbonautát